Tévedés. Azok a kutyások. Akiknek VAN kutyájuk.
De én most a hazugabb nációról beszélek; nem azokról, akik kutyagazdik, hanem a KUTYÁJUK KÉPECSKÉIT maguk előtt tolók.
Sajnos, ez pont annyit jelent, amennyit: nekik TÉNYLEG nincs más kép (értsd: esemény, emberi történés, és az azokból fakadó, az interakcióból felépülő KAPCSOLAT az életükben). És ez nem véletlen. Ők pont annyira képesek, mint amennyit mutatnak magukról a KÉPEIKEN: szeretni egy ÁLLATOT. Embert nem. Egy olyan lényt igen, akinek nincs önálló akarata, nincsenek gondolatai és nem beszél. Emberrel, pláne nővel, nem tudnak mit kezdeni.
Pont ugyanolyan mókásan állnak csodálkozva a női lény megnyilvánulásai előtt, mint az általuk oly annyira kedvelt állat-posztokon csudálkozó éjdi-béjbi kuytukáik.
A kedvencem ebből a műfajból az a hímnemű, aki a Facebook header-jében természetesen a kutyuka képével villódzott mindenki előtt; az ő specialitása: Kuytuka az ágyon (és igen, külön erőfeszítéseket kellett tenni azért, hogy elérjük a vágyott állapotot, hogy MI KETTEN kutyuka NÉLKÜL kerüljünk ágyba); majd pár hét - mondjuk így - együttjárás után a következő kérdést tette fel nekem: Mondd. Készíthetnék közös képet rólatok K-val? Ó, én ekkor már kényszeredetten vigyorogtam ám ebben a státuszban; de aztán amikor azt is megkérdezte, hogy ezt kirakhatja-e a Facebook header-jében, azonnal tudtam, hogy innen tűnni kell.
Érzem, hogy mocorog a fejekben a fentiekből egyenesen következő kérdés: no és mi van a macskás pasikkal?
Említésre sem méltó, még rosszabb (és most kihangsúlyozom, hogy NEM a macskával rendelkező férfiakról beszélek, hanem az egyedül macskával rendelkező hímneműekről, akik mellett még rövidke időre sem maradnak meg nőneműek, és akik fényképeiken macskájukkal feszítenek - őróluk beszélek).
Csak annyit: ebből a fajtából meg a kedvenc sztorimban éjszakai együttalvás során vigyáznom kellet arra, hogy nehogy K-cskára (bizony, bizony, kicsinyítőképzővel ellátott becézgetés volt ennek a cicának minden lépése, mily boldog élet is!), aki saját döntése nyomán tehénkedte rajtam végig az éjszakát, hogy hát nehogy ránehezedjen az én lábam... Bezony, ő rajtam fetrengett, én pedig álmomban kellett, hogy őrizzem a cicus testi épségét... Szerintem a pasi, akitől kedvesen mentem el másnap reggel, a mai napig is csodálkozik, hogy a meghitt pár napunk után vajon miért is nem alszom ott már többet.
Szóval óvakodj a törpéktől. Nem a kerti törpéktől, hanem a lelki törpéktől. Hagyd meg őket az állatkáiknak...
